Nagy László : Őszi dióverés-részlet
Elsuhogott az a füttyös
sárgarigó délre.
Sárgul az árva diófa
zöld terebélye.
Levelek lengnek, akár a
színarany rigó-szárnyak,
elszállnak ők is a szélben
puszta határnak.
Áll a diófa, és érett
kincsei válnak tőle:
szellő ha bántja az ágat,
buknak a földre.
sárgarigó délre.
Sárgul az árva diófa
zöld terebélye.
Levelek lengnek, akár a
színarany rigó-szárnyak,
elszállnak ők is a szélben
puszta határnak.
Áll a diófa, és érett
kincsei válnak tőle:
szellő ha bántja az ágat,
buknak a földre.
2 megjegyzés:
Csodás! A fotók, a vers, teljes összhang!
Jaj, annyira szeretem ezt a verset!
Nagyon szép a diófád, ilyenkor is lehet benne gyönyörködni! Én még a levélseprést is élvezem, annyira kikapcsol, közben a színek is nyugtatnak engem :)
Az utcámban a szomszéd ház előtt 4 diófa áll. közösen söpörjük a leveleket, szedjük a diót. Én bevallom, még a zörgő levélben való szaladgálást is élvezem a Bencével :)
De az udvarunkban se kevés ám a diófa, épp 3 db van, nyári kedvenceink nagy árnyat adnak :)
Megjegyzés küldése